I / ĭn-ēvītābĭlis
adjective

ĭn-ēvītābĭlis

neut. ĭn-ēvītābĭle
unavoidable; inevitable; unavoidably
unavoidable, inevitable (post-Aug.): fulmen, Ov. M. 3, 301: mala, Sen. Q. N. 2, 50: fatum, Curt. 4, 6, 11; cf.: sors fati, id. 10, 1, 14: crimen, Tac. A. 1, 74.—Plur. subst.: ĭnēvītābĭlĭa, Sen. Ep. 30, 6.—Adv.: ĭn-ēvītābĭlĭter, unavoidably, inevitably: nos compellit, Aug. Enchir. 13.